ugyanazt

a blogjaim címe inkább lehetne perszehogyNEM.
hiszen érzemén, hogy nem.
semmisem.

merezígytíz!

de andreja, neked nem szabad fegyvert adni a szádba...

(nemakarodtudni)

peti randevút beszél meg ímélben hajnali háromkor

"19:30 nyulak köze. Megöltem a dolgaim."

és akkor ne féljek a barátaimtól, mi?

update:

P: a nyulak közét nem is tudom hogy gondoltam:)

(most olvasom újra esti irományom.)

A. :) én sem, de elég obszcenik a felhangja.

P: fú, baszki, tényleg....

reggel 7, elköszönés 7 hónapra

vigyázz a pasikkal, pallasz. olyan pasit keress, aki mindig megnevettet, és folyamatosan el van ájulva a szépségedtől, és látod az életörömöt a szemében. ezt ígérd meg nekem, pallasz.

és aztán visszaájult.

édesanyámmal ma ismét voltak pillanatok.
pont, mint 2007-ben, a máSik kezdetén.
egyhelyben vagy jó irányban?

retrospekt

olvasom a régit, és döbbenek, hogy én voltma.
olyan is voltam.
és semmi sem változik igazán,
csak az énem kopik.

írtam, amit, és ma sem tagadom, néha egyet is értek,
küzdöttem valamivel, és még minidig állóháború,
olvastam és értettem, idéztem - még ma is tudom, mire kellenek a szavak.

ars poetica

vadász, vadász, te szopni jársz ide...