olvasom a régit, és döbbenek, hogy én voltma.
olyan is voltam.
és semmi sem változik igazán,
csak az énem kopik.
írtam, amit, és ma sem tagadom, néha egyet is értek,
küzdöttem valamivel, és még minidig állóháború,
olvastam és értettem, idéztem - még ma is tudom, mire kellenek a szavak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
mitmondsz, kislány?