azt álmodtam, hogy le akartak szúrni.
és valahogy nagyon biztos volt...
tudtam, hogy nem úszom meg.
mint a csirkét, nyakon, hogy kivérezzen.
de nem velem kezdték, valakik mások is voltak még.
és az egyik egy pillanatra letette a kést.
és én felkaptam.
és akkor már tudtam, hogy most már nincs menekvés...
vagy én szúrok, vagy engem.
és én csak arra tudtam figyelni, hogy a késnek nincs nyele,
és ha jól megszorítanám,
marokra fognám,
elvágná a kezem a csupasz penge.
nem mertem megszorítani,
nem mertem szúrni,
pedig nagyon dühös voltam,
és úgy éreztem, képes lennék rá.

és aztán az adrenalinsokktól felébredtem.
azt hiszem nem kiabáltam,
legalábbis a lakótárs barátnője reggel nem nézett rám olyan riadtan...